2021.01.31.

Miért hívnak minket keresztes nővéreknek?

Néha talán mi is úgy vagyunk, mint a levélben megszólított nővér, hogy szem elől tévesztjük a mindennapok áldozatainak értékét és azt, hogy nem vagyunk egyedül, mert az Isten velünk van. És akkor nekünk is segítségünkre lehet egy bátorító szó, egy kérdés, ami a helyére teszi bennünk a dolgokat. Egy ilyen kérdés számunkra alapító anyánk kérdése: Miért hívnak minket Keresztes Nővéreknek? Elmélkedjetek ezen sokat!

A megszentelt élet napjára készülve ezt a kérdést tettük fel a magyar keresztes nővéreknek.


Miért hívnak minket keresztes nővéreknek?


Ha az egész közösség vagyis a rendünk történetére gondolok, akkor az jut eszembe, hogy már az alapításkor Páter Theodosius kereste, hogyan segítheti a szegénység, betegség, árvaság, társadalmi elnyomás és kihasználás keresztjét viselő emberek sokaságát. A Krisztus melletti elköteleződéséből fakadó szeretet, tenni akarás ösztönözte őt abban, hogy sok nehézség és küzdelem ellenére is nővéreket társul véve az emberi ínség és nyomor enyhítésére törekedve magára vegye akár az üldöztetés, kiközösítés keresztjét is. Halála után Maria Theresia Anya vezetésével a nővérek ugyanezzel a lelkesedéssel folytatták a szolgálatot. Jelmondatukban "AVE CRUX SPES UNICA = Üdvözlégy Kereszt, egyetlen remény" is Krisztus követése áll a középpontban.

Mit jelent a hétköznapokban keresztes nővérnek lenni? Minden nap újból nekiindulni a saját keresztemmel. Erőt meríteni az Istennel való személyes kapcsolatból a saját keresztem hordozásához és ahhoz, hogy másoknak is segítsek. Lehet mondani: ettől még nem lesz valaki keresztes nővér, hiszen sokan teszik ugyanezt.
Valóban, de van egy erős lelki kapcsolat, ami az alapítók nyomdokain haladó Keresztes Nővérek közösségében világszerte több, mint 2000 nővért köt össze, amikor nyakába akasztja a minden nővérünk által viselt keresztet. Ez a kereszt és a hozzá kapcsolódó lelkiség nem csupán egymással köt össze minket, hanem életem minden jó és kevésbé jó vagy rossz pillanatában is segít Jézusra tekinteni. Ő általa, Ővele és Őbenne találom meg napról napra azt a forrást, ami erőt ad keresztes nővérként a szerzetesi elköteleződésem szerint való életemhez. Gabriella nővér

Valójában, nem gondolkodom erről minden nap. De így, hogy feltetted nekem személyesen ezt a kérdést tükörbe kell néznem önmagammal. Miért neveznek így? Hiszen az irgalomnak számos arca van. Kapcsolataim embertársaimmal változóak. Az Isten által meghívottságom tüzének lángja napról napra fellobban, hogy ennek világosságánál felismerjem az Ő akaratát. Ez az akarat nem más, mint a szeretet. Isten a fiát adta értem. Ahogyan a keresztre tekintek és naponta beleöltözöm a keresztbe – felveszem- tekintetem találkozik Jézus irgalmas arcával. Ez a tekintet bátorít arra, hogy megtegyem a Megváltó szeretetének tetteit. Ez a szeretet életet ad, új életet. 

Keresztes nővérként meghívást kaptam a megváltó szeretet gyakorlására. Mária nővér

Az alapításkor megélt szenvedések, nélkülözések, ellenállások és konfliktusok ébresztették fel a vágyat a nővérekben, hogy nevükben is viseljék a    keresztet. A megfeszített Jézusra tekintettek, Neki adtak és Tőle vártak mindent. Az első fogadalmam letételekor, amikor megkaptam a  Keresztes  Nővérek mellkeresztjét a vezetőm a noviciátusban csak ennyit mondott: Eszter, ez a te kereszted, keresztes nővér vagy.  Ennek a mondatnak a súlyát a mai napig érzem magamon. Titkát Jézus lassan engedi kibontakozni az életemben. Minden elfogadott, tudatosan megélt  és átadott szenvedésben megtanít valamire és ez fokról fokra egy kicsit irgalmasabbá tesz. Eszter nővér